Címkék: Sportcsarnok
Dunaharaszti táncosok, sportolók és énekesek részvételével, látványos, mégis bensőséges hangulatú ünnepségen adták át városunk legújabb ékességét, a Dunaharaszti Sportcsarnokot 2018. június 16-án. A műsorok és az avatóbeszédek elhangzása után Takács Nikolas koncertje zárta az eseményt, másnap pedig már élesben, kézilabda-tornával tesztelték az új létesítményt.

Az alábbiakban dr. Szalay László polgármester avatóbeszédét közöljük:

Tisztelt Államtitkár Asszony, tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!

Tisztelt Képviselő Tagok, és a jelenlévő cégek képviselői, kedves vendégeink!

Egy olyan épületben állok, amelyhez foghatót a mi közösségünk még nem épített Dunaharaszti történetében. És itt nem csupán a méretekre, a falakra, a méltóságteljes lelátóra és egyéb, kétségkívül látványos paraméterekre gondolok. Önök egy sportcsarnok átadására jöttek el hozzánk, de meggyőződésem, hogy egy olyan közösségi térbe érkeztek, érkeztünk meg, ami sokkal többet jelent majd mindannyiunk számára, akik ennek a szívünknek oly kedves városnak a lakói vagyunk. Ez az épület befogad. Ez az épület lehetőséget ad. Ez az épület kibővíti a határokat, amiket itt Harasztin eddig megszoktunk.

Higgyék el, nagy és komoly vállalás volt már az is, hogy belevágtunk ebbe a beruházásba. De hát senki sem nyert még versenyt, aki nem nevezett be. Az utóbbi években több sportcélú projektet vittünk itt végbe sikeresen: építettünk már csarnokot a Kőrösi iskolában is, létrehoztuk a közkedveltté vált Sportjátszóteret, készítettünk műfüves focipályákat tao-támogatásból. És aztán gondoltunk egy nagyot: ha már itt van ez a konstrukció, egy nagyon jó kezdeményezés, a tao-támogatás, amit szinte nekünk találtak ki, hiszen tőkeerős cégből szerencsére jó néhány van a városban, miért ne vágnánk bele egy komoly, nagy projektbe, egy városi sportcsarnok felépítésébe?

Ez a csarnok nem önmaga létét igazolja. Korántsem arról van szó, hogy a gombhoz varrtunk kabátot. A Dunaharaszti MTK tíz szakosztályának 550 igazolt sportolója van. Sokan sportolnak más egyesületekben is. Városunk számos országos bajnokkal, sőt, világ- és európa-bajnokokkal büszkélkedik. Különösen erős a küzdősportok tömegbázisa, jelzésértékű, hogy külön termet kapnak ők itt, a csarnok falai közt. Rengeteg a tömegsporttal, egészség-megőrzéssel foglalkozó civil szervezet és kezdeményezés. Nekik mindannyiuknak otthona és bázisa lesz ez a csarnok. Ez a cél lebegett előttünk, amikor belevágtunk. Nem volt könnyű, nem volt olcsó, de azt olvastam valamelyik nagy bajnoktól, hogy mindegy, hogy egy centivel nyersz, vagy egy mérfölddel. Ha nyersz, nyersz. És mi itt Harasztin mind nyerni akarunk. Azt akarjuk, hogy a közösség nyerjen.

 Az elmúlt évtizedben sorra emeltük a közösségi tereket, intézményeket, jelenleg is bölcsődét és játszóteret építünk nem messze innen, folyamatos a gyarapodás. Az a célunk, hogy ezt a színes, az ország különféle részeiből érkezett, vagy őslakosként itt élő és boldoguló közösséget közel hozzuk, egymáshoz illesszük. Igen, agglomerációs település vagyunk, amely azonban büszke hagyományaira is. Az a célunk, hogy a lokálpatriotizmus szellemét közvetítsük, és ennek eszköze, útja az is, hogy helyben biztosítjuk mindazt a szolgáltatást, amiért korábban esetleg a fővárosba vagy más településre kellett utazni.

„A sport a test útján nyitja meg a lelket” – mondta Szent-Györgyi Albert, és erre gondoltam, amikor arra utaltam, hogy ennek a csarnoknak a sportoláson túlmutató, közösséget építő jelentősége és funkciója van. Biztos vagyok benne, hogy sokukkal találkozom itt majd koncertek, szalagavatók, iskolai ballagások alkalmából, összefutunk majd az aulában valami klassz táncverseny szünetében akár. Mindannyiunk által költözik majd élet a falak közé, egyre többen leszünk majd, akik belakják a teret és jelenlétükkel, mosolyukkal, lélegzetükkel töltik majd meg azt.

Sokan tettek ezért. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben egy picit is részt vett. Higgyék el, nagyon sokan voltak. Ez is a közösség erejét bizonyítja. Köszönöm a Képviselő-testületnek, Országgyűlési Képviselő úrnak. Nagyon köszönöm azoknak a cégeknek, vállalkozóknak, akik azon túl, hogy a városunk életében részt vesznek, segítő kezet nyújtottak. Köszönöm a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak, a csarnok vezetőnek és munkatársainak a munkáját, akik az utolsó pillanatokig és most is szívüket kitéve dolgoztak, szorgoskodnak azért, hogy most és a jövőben a kis közösségünk életét szolgálhassa ez az épület. A munkásoknak, akik felépítették és mindenkinek, aki a legcsekélyebb mértékben is hozzájárult a mai naphoz.

Feleki László sportújságíró bonmot-ja szerint „adni jobb, mit kapni. Ezt minden ökölvívó tudja”. Vegyék hát birtokba a Dunaharaszti Sportcsarnokot, érezzék magukat otthon itt! Szülessenek ezen a helyen akár életre szóló, akár hétköznapi élmények, töltse meg a teret az ifjúság zsivaja és a szülők tapsvihara, álljanak a falak hosszú évtizedekig, és legyenek számosak azok, akik ide látogatnak!

 

 


Twitter megosztás Google+ megosztás